Amikor ezt a bejegyzést írom, épp 11887 méter magasan repülök egy több, mint 10 órás úton Mexikóváros és Amsterdam között és azon gondolkodok hogy fogok visszaszokni a korábbi életembe.


Amíg el nem töltöttünk itt egy hetet, addig Santa Monica és a tőle nem messze fekvő, varázslatos Topanga kanyon voltak a top helyek, ahol el tudtunk volna képzelni hosszabb távon az éltünket. Ezekről hamarosan írok majd, de most jöjjön a Csendes-óceán partja Mexikó északnyugati részén.

Képzelj el egy zsákfalut. Megvan? Képzeled el, hogy minden ház szép fehér, majdnem mindegyik az óceánra néz és a legtöbb háznak a terasza 1 perc sétára van a homokos parttól. A part nem hogy nem zsúfolt, de szinte mindig üres.

A mexikói emberek, -legalábbis itt a környéken biztosan- nagyon kedvesek. Még akkor is, ha nem beszélsz spanyolul. Ha pedig akár csak néhány szót tudsz, akkor végképp szeretni fognak.

Itt volt az, talán a harmadik nap környékén, amikor megváltozott az értékrendem. Vagy realizáltam, hogy már korábban is megváltozott, de legalábbis elkezdett. Erre nem tudom pontosan a választ.

Habár ezelőtt már kétszer töltöttem két hónapot és egyszer három hetet Kaliforniában, de nem emlékszem arra, hogy valaha is ilyen erős ellenérzés lett volna benne azzal kapcsolatban, hogy visszatérjek a hétköznapokba. Azt hiszem ezért most több tényező együttes megléte a felelős:


1, Utoljára 2018-ban voltam az USA-ban. Azóta -akárhogy is számolom- eltelt négy év. Én is és az életem is rengeteget változott azóta. Én 33 éves lettem, a SocialWings Online Marketing Ügynökség pedig a negyedik születésnapját ünnepli szeptemberben.


2, Magyarország vezetésének politikai állásfoglalása azóta sem igazán abba az irányba mutat, amit büszkén tudnék képviselni.


3, A Mexikóban eltöltött utolsó egy hét olyan fajta lelki nyugalmat hozott magával, amit eddig magyarországon még rendszeres meditációval sem tudtam megtapasztalni.


Igazán a 3. pont az, ami talán a másik kettő nélkül is eldöntené ezt a meccset. Ezzel szeretnék visszautalni az elején írt értékrend változásra, amihez nagy mértékben hozzájárul a környezet és a saját tapasztalás is. Úgy értem, hogy amikor könyvekben olvasok hasonlót vagy az élet mélyebb értelmét “kutatom”, akkor is felmerülnek ilyesfajta válaszok. De más tudni és más átélni.

Félreértés ne essék, a magyar életemet is imádom, hiszen azt csinálom, amit szeretek, amit tizenévesen elképzeltem, hogy majd a saját főnököm leszek. Azonban azt az életet, amit most úgy gondolom, hogy élni szeretnék, otthon egyszerűen nem lehet megtapasztalni, mert semmi sem adott hozzá.


De mi volt ennyire meghatározó ebben az egy hétben? Próbálom objektíven is vizsgálni a történteket.

Először is az óceánparti ház már önmagában egy elég erős fegyvertény. A kellemesen meleg homokban mezitláb sétálva, a hullámzás meditatív morajlásával a fülemben nem nehéz beleszeretni ebbe a végtelenül nyugodt zsákfaluba, ami néhány utcából áll és egyik oldalról a nyílt óceán, a másikról pedig egy lagúna fogja közre. Olyan stresszmentes és lelassult élet folyik itt, amire azt mondom: Áhám! Ez az! Egy szempillantás alatt eltűnik a felszínesség minden formája, a rohanásnak és a türelmetlenségnek nyoma sincs, a kedvesség a relatív alacsony életszínvonal ellenére az otthon tapasztalható többszöröse, az élettér pedig hatalmas.


Túlzóan, nyálasan vagy közhelyesen hangozhat, de az utolsó egy hétben minden nap, amikor a parton voltam, vagy a konyhából vacsora közben az óceánt néztem megfogalmazódott bennem egy mondta, egy gondolat és azon tűnődtem, hogy hülye vagyok-e vagy ez tényleg igaz vagy csak illúzió vagy valóban ezt akarom vagy ezt csak az aktuális környezet mondatja velem? Ez utóbbi biztosan közrejátszik és az is, hogy ezt mindenki másképp gondolja és mindenkinek mást jelent. A gondolat ez volt: ez az élet igazi értelme.

És egyáltalán nem biztos, hogy hat hónap vagy egy év vagy akár csak néhány hét után ne hiányoznának az ingerek, de jelen pillanatban el tudom képzelni, hogy hosszabb időt töltsek ebben a környezetben.


Egy biztos: a család és az évtizedes barátok hiányát semmi sem tudná pótolni


https://www.instagram.com/matesteindl/